Oh shit. Fucking shit. Fucking fucking shit.
Senkivel nem voltam ennyire kedves és mégis átvert. Azt hiszem rossz emberekben bízom meg. Vagy csak az tesz naívvá hogy ő fiú?? Shit. shit. Bullshit. De megtanultam, égy életre megtanultam. Levontam a következtetést a hibámból.

"Olyan egyszerű tétlennek maradni. Minek változtatni valamin, ami nagyjából rendben van? Így jutunk odáig, hogy elhisszük, hogy minden nagyjából rendben van, amikor egyáltalán semmi sincs rendben, és összetévesztjük a nyafogást a megoldással, a halogatást a megfontoltsággal."

Az ember mindig változik. Külső ingerek hatására lesz valakiből nagyképű, vagy lesz valakiből visszahúzódó. Sohasem tudod 100%-osan állítani hogy a változás pozitív vagy negatív, hiszen mindennek van előnye és árnyoldala is. Tehát igazából a fő kérdés az hogy mi okozta a változást? Nálam rengeteg minden. Tavaly ilyenkor sokkal zárkózottabb és antiszociálisabb voltam. Változtam. Jó irányba, vagy rosszba? Nem lehet megmondani... van jó és rossz oldala is. Jó oldala az hogy sokkal könnyebben barátkozom idegenekkel, rossz oldala az hogy sokkal könnyebb tönkretenni mert igaz hogy kevesebb barátom volt de akik voltak azokban 100% -ig megbíztam, nem engedtem magamhoz közel olyan embereket akik nem érdemelték azt ki. Akkori barátnőmnek nagyjából 1 évébe tellt hogy megnyíljak... igaz azóta is legjobb barátnőm. Most viszont egy jött-ment idegen is szét tud roppantani. Na, ezek után mondd azt hogy ez most pozitív vagy negatív változás??? Én nem tudom megmondani... Igazából nem egy konkrét esemény után tettem 180 fokos fordulatot... sokkal inkább volt ez egy folyamat mintsem egy konkrét dolog. Minden esetre sokat köszönhetek elsősorban magamnak.. hiszen én indítottam el a változást magamban. Másodsorban a barátaimnak, akik azokon a napokon sem hagytak megdögleni a saját nyomorultságomban amikor pedig igazán ott hagyhattak volna süppedni a mocsárban. Gyökere ennek az egésznek az az elhatározásom volt, hogy én bizony lefogyok. Hosszú-hossuú út volt. Nem egyik napról történ a másikra. Közben sokmindenre rájöttem, sokmindent megtapasztaltam. Újabb és újabb kísértéseknek mondtam nemet így fejlődött az akaraterőm is. Képzeldd el a helyzetet hogy minden este valami finom főtt étel illata kering a szobádban, te éhes vagy és mégsem mész ki enni. Vagy tudok egy jobbat. Elmész barátaiddal a mekibe és nem eszel semmit, csupán végig nézed őket ahogy beburkolnak előtted 5 sajtburgert, ráadásul a negyedik napodon amióta már nem ettél semmit. /konkrétan semmit, csak ittad az ásványvizet/ Egy-két ilyen akaratot erősítő próba után lemész futni és nem adod fel mint ahogy azt a kezdetek kezdetén tetted. Végig futsz 40 percet megállás nélkül. Boldog vagy, szédülsz, hányingered van... de boldog vagy.
Változik az ember, ki tudja merre tart? Ki tudja mi vár még rá? - de változik.

Hogy fordulhat ez elő? Hiszen vannak hetek, napok melyek oly nehezen telnek el és mégis egy teljes év szállt csak úgy tova. Nyilván nem 'csak úgy', hiszen változtam, talán érettebb lettem. Na persze.. még mindig nem ejtettek eléggé a fejemre.. kicsikét naívan állok még mindig a tükör előtt.
Tékozló lány visszatért. Újra megpróbálkozok szépen naplót vezetni, talán összejön, talán nem. Ez a jövő zenéje, és csak rajtam áll. ugye?